Hang a politikai perifériáról, ahol Kádár kedvence, Thürmer, valamint a szadeszos üdvöskének (Székely Gábor) fiacskája a két meghatározó vezető. A munkáspártiak lazán csereberélhetnek a jobboldallal programjukat és a diagnózisukat tekintve.
A Munkáspárt véleménye a szeptemberi budapesti és
magyarországi eseményekről (kiemelések tőlem):
1. Az események közvetlen kiváltó oka a balatonöszödi Gyurcsány-beszéd megjelenése volt. A beszéd három szempontból volt problematikus. Egyrészt, sokak számára világossá vált, hogy Gyurcsány bármi áron keresztül akarja verni megszorításokra épülő programját. Másrészt, a miniszterelnök a beszédben elismerte, hogy hazudott az embereknek. Harmadrészt, a beszéd meglepően sok káromkodást, útszéli hangot használt, ami teljesen szokatlan a politikában. Az a tény, hogy Magyarország választott miniszterelnöke hazudik, közfelháborodást váltott ki. A beszéd sokak előtt leleplezte az MSZP és az SZDSZ gátlástalan, diktatórikus politikai stílusát.
2. A tömegtüntetések konkrét hátterében a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájával szembeni egyre növekvő társadalmi elégedetlenség áll. A tüntetők valóságos népi elégedetlenséget fejeztek ki, és tisztességes célokért mentek az utcára.
Ez a politika – amint a Munkáspárt már korábban is megállapította - a külföldi és a hazai nagytőke modernizációs és terjeszkedési programja. Semmi köze a baloldalhoz, a liberális erők erőltetik rá akaratukat a társadalomra. Káros az emberek többségének, tovább nehezíti a munkásság helyzetét, és végleg tönkreteszi a magyar kis-és középvállalkozókat, veszélyezteti a magyar nemzeti érdekeket. Éppen ezért széleskörű társadalmi érdek az, hogy a Gyurcsány-kormány programjának megvalósítását megakadályozzuk.
3. A jogos és igazságos követeléseket egyes erők erőszakos cselekményekre használták fel. Az erőszakos cselekményekben ismert szélsőjobboldali, fasiszta és bűnözői elemek kerültek fölénybe. A szélsőjobboldali erők célja a helyzet kihasználása annak érdekében, hogy legalizálják és állandósítsák jelenlétüket a magyar politikai életben,
Az erőszak félelemmel és aggodalommal töltötte el a budapestieket, és a magyar társadalom széles rétegeit. A Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége ezt a hangulatot tolmácsolta, amikor elítélte az erőszakos cselekményeket, nyugalomra és éberségre szólította fel a politikai élet szereplőit.
4. A tömegmegmozdulásokban egy hét alatt jelentős változások mentek végbe. Egyrészt, a tüntetések folyamatossá váltak. Másrészt kiterjedtek az ország számos városára. Harmadrészt, elég markánssá vált a fiatalok részvétele. Negyedrészt, megjelentek az első vezető-koordináló intézmények, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, a Szabad Magyarországért Mozgalom. A tüntetéseken elfogadott nyilatkozatok jelezték a jellemző politikai irányultságot. A nyilatkozatok a Gyurcsány-kormány lemondását, előrehozott választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelték, de megjelent 1956 folytatásának, a szocialista múlttal való leszámolás igénye is. Támogatóik között megjelentek ismert jobboldali értelmiségiek.
5. A politikai és alkotmányos válság létrejötte tükrözte a magyar kapitalizmus alapvető problémáit.
Egyrészt, úgy az MSZP, mint a Fidesz és a többi parlamenti párt a multinacionális tőke és a magyar nagytőke érdekeit fejezik ki. A különbség döntően abban van, hogy ezen belül a tőkésosztály melyik csoportja érdekében politizálnak. Mindkét nagy tőkés párt felelős azért, hogy Magyarország gazdaságában túlsúlyban vannak a multik, gyakorlatilag nincs magyar termelés, a társadalom kettéoszlott a szegények nagy csoportjára és a gazdagok kicsi, de mohó csoportjára.
Másrészt, az események világosan tükrözik a rendszerváltó politikai elit csődjét. 16 éve lényegében ugyanaz a politikai garnitúra vezeti az országot. Ugyanazok a gondolkodási sablonok, ugyanazok a módszerek, legfeljebb más előjellel.
Mindez azt is jelenti, hogy a magyar társadalom problémáinak megoldása önmagában nem várható a tömegmegmozdulások alapvetően jobboldali jelszavainak megvalósításától. Alapvető változásokra van szükség.
6. A tömegtüntetések nem jelentenek forradalmat. A lakosság túlnyomó többsége részben az erőszakos cselekmények miatt érzett félelme, részben a politikai elbizonytalanodása miatt nem vesz részt az eseményekben. A tüntetések követelései között nem szerepelnek antikapitalista jelszavak és törekvések. A tüntetések vezetése alapvetően a jobboldali és szélsőjobboldali erők kezében van. Az elmúlt időszak eseményei objektíve az egykori rendszerváltók belső harcát jelentik, azaz a két nagy pártcsoportosulás küzdelmét a hatalom megtartásáért az egyik oldalon, illetve a hatalom megszerzéséért a másikon.
7. Nyilvánvaló, hogy az MSZP és az SZDSZ megkísérelte a tömegdemonstrációkat arra használni, hogy a szélsőjobboldali veszélyre hivatkozva ismét maga mellé állítsa a társadalom ingadozó részét, és térdre kényszerítse a Fideszt.
Gyurcsány Ferenc és környezete az erőszakos cselekmények tényét arra használta, hogy a médiában erősítse az emberek egyébként is meglévő félelemérzését, fasiszta és szélsőjobboldali veszélyre hivatkozva elvonja az emberek figyelmét a népnyomorító gazdaságpolitikáról, és a válság kirobbantó okáról, a miniszterelnök közfelháborodást kiváltó beszédéről.
Az erőszakos cselekményekért felelősség terheli nem csak a közvetlen elkövetőket, de a kormányt is, amely semmit nem tett a közismert szélsőséges tényezők elszigetelésére, nem szervezte meg a Magyar Televízió épületének védelmét, nem készítette fel a rendőrséget. A rendőrség az erőszakos cselekmények elleni fellépés során olyan alapvető hibákat és mulasztásokat követett el, amelyek megerősítik annak gyanúját, hogy az erőszak kirobbantása tudatos volt, és a hatalmon lévő politikai elit érdekeit szolgálta.
A kormány most megkísérli szembeállítani a tüntetőket a lakosság más részével. Szélsőségessé, alkotmányellenessé, idegengyűlölővé nyilvánítani a követeléseket, ezzel hiteltelenné tenni a közvélemény szemében.
A kormány egyértelmű rendőrterrort alkalmazott az első erőszakos cselekményeket követő napokban, és kilátásba helyezte a gyülekezési jog módosítását, megkérdőjelezte az utcai rendezvények jogosságát és alkotmányosságát.
Az események kirobbanásáért a felelősség az MSZP és SZDSZ vezetőié, parlamenti képviselőié is, mindazoké, akik Balatöszödön tapsoltak Gyurcsány primitív és közönséges beszédéhez. Mindazoké, akik ma is mentegetik, és védeni igyekeznek a védhetetlent, mert féltik jól fizető állásaikat.
Gyurcsány Ferenc erőteljesen koncentrálta a hatalmat, és most az MSZP feletti teljes hatalom megszerzésére törekszik. Ez az „egypályás” politika ugyanakkor nem mindenkinek tetszik az MSZP és az SZDSZ köreiben. A kormányhoz közelálló politológusok reagálásából látható, hogy Gyurcsány személye már nem tabu téma a kormánypártban sem. Ugyanakkor tény, hogy nem jelent meg olyan tényező, amely nyíltan fellépne a Gyurcsány-féle vezetéssel szemben.
Az MSZP baloldali tagságának kell belátnia, hogy a Gyurcsány-féle politika lenullázza az MSZP politikáját, rossz fényt vet a baloldaliságra, és abba az irányba viszi magát az MSZP-t, hogy a kormányt kiszolgáló kancellár-párttá váljon.
8. A Fidesz is vitathatatlan felelősséget visel az eseményekért. A tüntetések nyilvánvaló erkölcsi támogatásával, a kormány elleni fellépésével folyamatos nyomás alatt kívánja tartani a kormányt. Ezzel az MSZP szilárdságát akarja kikezdeni. A Fidesz célja, hogy a 2002 óta tartó és számára kedvezőtlen erőviszonyokat a maga javára megváltoztassa.
A Fidesz hosszas tanakodás után, a kialakult helyzetre való tekintettel bejelentette, hogy az önkormányzati választások utánra halasztja az eredetileg szeptember 23-ára tervezett nagygyűlését. Orbán Viktor ugyanakkor egyértelművé tette, amit a Fidesz eddig csak visszafogottan jelzett: az október 1-jei helyhatósági választásokat népszavazásnak tekinti a kormányról.
Orbán Viktor azt javasolta, hogy az önkormányzati választások után alakuljon az ellenzék egyetértésével szakértői kormány, amely korlátozott jogkörrel megkezdi az ország gazdasági stabilizálását és megállapodik az új választások kiírásáról.
9. Az események értékelésénél ne hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ma nincsenek olyan külső, nemzetközi tényezők, amelyek Magyarországon jelentős társadalmi változásokban lennének érdekeltek. A nemzetközi tőkének lényegében mindegy, hogy ki a magyar miniszterelnök, a lényeg az, hogy Magyarországon alapvetően rend legyen, az osztályharcot elfojtsák, a profittermelésnek ne legyen akadálya. Az MSZP-SZDSZ uralom ezért mindaddig elfogadható nekik, amíg a fentieket e két párt garantálni tudja.
10. A Munkáspárt úgy véli, hogy a válság leküzdéséhez alapvető változásokra van szükség. Először, társadalmi terheket meg kell osztani a szegények és gazdagok között. A politika nem szólhat csak arról, hogy a gazdag kisebbség jólétét a szegény többséggel fizettetik meg. Másodszor, a magyar nemzeti érdekeket érvényesíteni kell a külföldi tőke érdekeivel szemben. Harmadszor, a polgári demokrácia normáit vissza kell állítani, és korrigálni kell: az embereknek beleszólást kell engedni a politikába!
A Munkáspárt ennek alapján követeli:
A kormány vonja vissza a korlátozó gazdasági intézkedéseket, azaz vonja vissza az adóemeléseket, a fizetett és jórészt privatizált egészségügyi rendszer bevezetését hirdető Zöld Könyvet, az egyetemisták tandíját.
Az önkormányzati választások után a Gyurcsány-kormány távozzon és jöjjön létre szakértői kormány. A szakértői kormányt támogassa mindegyik parlamenti párt, és feladata a válság közvetlen okainak felszámolása legyen.
Társadalmi szerződésre van szükség a rendszerváltás veszteseivel. Biztosítani kell a szakszervezetek tényleges jogait. Új alkotmányra, új választási törvényre, az 5 százalékos bejutási küszöb eltörlésére. Mindezek elfogadására hívjunk össze alkotmányozó nemzetgyűlést.
Budapest, 2006. szeptember 26.
(Jóváhagyta a Munkáspárt Elnöksége)
Fel
A Munkáspárt véleménye a szeptemberi budapesti és
magyarországi eseményekről (kiemelések tőlem):
1. Az események közvetlen kiváltó oka a balatonöszödi Gyurcsány-beszéd megjelenése volt. A beszéd három szempontból volt problematikus. Egyrészt, sokak számára világossá vált, hogy Gyurcsány bármi áron keresztül akarja verni megszorításokra épülő programját. Másrészt, a miniszterelnök a beszédben elismerte, hogy hazudott az embereknek. Harmadrészt, a beszéd meglepően sok káromkodást, útszéli hangot használt, ami teljesen szokatlan a politikában. Az a tény, hogy Magyarország választott miniszterelnöke hazudik, közfelháborodást váltott ki. A beszéd sokak előtt leleplezte az MSZP és az SZDSZ gátlástalan, diktatórikus politikai stílusát.
2. A tömegtüntetések konkrét hátterében a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájával szembeni egyre növekvő társadalmi elégedetlenség áll. A tüntetők valóságos népi elégedetlenséget fejeztek ki, és tisztességes célokért mentek az utcára.
Ez a politika – amint a Munkáspárt már korábban is megállapította - a külföldi és a hazai nagytőke modernizációs és terjeszkedési programja. Semmi köze a baloldalhoz, a liberális erők erőltetik rá akaratukat a társadalomra. Káros az emberek többségének, tovább nehezíti a munkásság helyzetét, és végleg tönkreteszi a magyar kis-és középvállalkozókat, veszélyezteti a magyar nemzeti érdekeket. Éppen ezért széleskörű társadalmi érdek az, hogy a Gyurcsány-kormány programjának megvalósítását megakadályozzuk.
3. A jogos és igazságos követeléseket egyes erők erőszakos cselekményekre használták fel. Az erőszakos cselekményekben ismert szélsőjobboldali, fasiszta és bűnözői elemek kerültek fölénybe. A szélsőjobboldali erők célja a helyzet kihasználása annak érdekében, hogy legalizálják és állandósítsák jelenlétüket a magyar politikai életben,
Az erőszak félelemmel és aggodalommal töltötte el a budapestieket, és a magyar társadalom széles rétegeit. A Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége ezt a hangulatot tolmácsolta, amikor elítélte az erőszakos cselekményeket, nyugalomra és éberségre szólította fel a politikai élet szereplőit.
4. A tömegmegmozdulásokban egy hét alatt jelentős változások mentek végbe. Egyrészt, a tüntetések folyamatossá váltak. Másrészt kiterjedtek az ország számos városára. Harmadrészt, elég markánssá vált a fiatalok részvétele. Negyedrészt, megjelentek az első vezető-koordináló intézmények, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, a Szabad Magyarországért Mozgalom. A tüntetéseken elfogadott nyilatkozatok jelezték a jellemző politikai irányultságot. A nyilatkozatok a Gyurcsány-kormány lemondását, előrehozott választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelték, de megjelent 1956 folytatásának, a szocialista múlttal való leszámolás igénye is. Támogatóik között megjelentek ismert jobboldali értelmiségiek.
5. A politikai és alkotmányos válság létrejötte tükrözte a magyar kapitalizmus alapvető problémáit.
Egyrészt, úgy az MSZP, mint a Fidesz és a többi parlamenti párt a multinacionális tőke és a magyar nagytőke érdekeit fejezik ki. A különbség döntően abban van, hogy ezen belül a tőkésosztály melyik csoportja érdekében politizálnak. Mindkét nagy tőkés párt felelős azért, hogy Magyarország gazdaságában túlsúlyban vannak a multik, gyakorlatilag nincs magyar termelés, a társadalom kettéoszlott a szegények nagy csoportjára és a gazdagok kicsi, de mohó csoportjára.
Másrészt, az események világosan tükrözik a rendszerváltó politikai elit csődjét. 16 éve lényegében ugyanaz a politikai garnitúra vezeti az országot. Ugyanazok a gondolkodási sablonok, ugyanazok a módszerek, legfeljebb más előjellel.
Mindez azt is jelenti, hogy a magyar társadalom problémáinak megoldása önmagában nem várható a tömegmegmozdulások alapvetően jobboldali jelszavainak megvalósításától. Alapvető változásokra van szükség.
6. A tömegtüntetések nem jelentenek forradalmat. A lakosság túlnyomó többsége részben az erőszakos cselekmények miatt érzett félelme, részben a politikai elbizonytalanodása miatt nem vesz részt az eseményekben. A tüntetések követelései között nem szerepelnek antikapitalista jelszavak és törekvések. A tüntetések vezetése alapvetően a jobboldali és szélsőjobboldali erők kezében van. Az elmúlt időszak eseményei objektíve az egykori rendszerváltók belső harcát jelentik, azaz a két nagy pártcsoportosulás küzdelmét a hatalom megtartásáért az egyik oldalon, illetve a hatalom megszerzéséért a másikon.
7. Nyilvánvaló, hogy az MSZP és az SZDSZ megkísérelte a tömegdemonstrációkat arra használni, hogy a szélsőjobboldali veszélyre hivatkozva ismét maga mellé állítsa a társadalom ingadozó részét, és térdre kényszerítse a Fideszt.
Gyurcsány Ferenc és környezete az erőszakos cselekmények tényét arra használta, hogy a médiában erősítse az emberek egyébként is meglévő félelemérzését, fasiszta és szélsőjobboldali veszélyre hivatkozva elvonja az emberek figyelmét a népnyomorító gazdaságpolitikáról, és a válság kirobbantó okáról, a miniszterelnök közfelháborodást kiváltó beszédéről.
Az erőszakos cselekményekért felelősség terheli nem csak a közvetlen elkövetőket, de a kormányt is, amely semmit nem tett a közismert szélsőséges tényezők elszigetelésére, nem szervezte meg a Magyar Televízió épületének védelmét, nem készítette fel a rendőrséget. A rendőrség az erőszakos cselekmények elleni fellépés során olyan alapvető hibákat és mulasztásokat követett el, amelyek megerősítik annak gyanúját, hogy az erőszak kirobbantása tudatos volt, és a hatalmon lévő politikai elit érdekeit szolgálta.
A kormány most megkísérli szembeállítani a tüntetőket a lakosság más részével. Szélsőségessé, alkotmányellenessé, idegengyűlölővé nyilvánítani a követeléseket, ezzel hiteltelenné tenni a közvélemény szemében.
A kormány egyértelmű rendőrterrort alkalmazott az első erőszakos cselekményeket követő napokban, és kilátásba helyezte a gyülekezési jog módosítását, megkérdőjelezte az utcai rendezvények jogosságát és alkotmányosságát.
Az események kirobbanásáért a felelősség az MSZP és SZDSZ vezetőié, parlamenti képviselőié is, mindazoké, akik Balatöszödön tapsoltak Gyurcsány primitív és közönséges beszédéhez. Mindazoké, akik ma is mentegetik, és védeni igyekeznek a védhetetlent, mert féltik jól fizető állásaikat.
Gyurcsány Ferenc erőteljesen koncentrálta a hatalmat, és most az MSZP feletti teljes hatalom megszerzésére törekszik. Ez az „egypályás” politika ugyanakkor nem mindenkinek tetszik az MSZP és az SZDSZ köreiben. A kormányhoz közelálló politológusok reagálásából látható, hogy Gyurcsány személye már nem tabu téma a kormánypártban sem. Ugyanakkor tény, hogy nem jelent meg olyan tényező, amely nyíltan fellépne a Gyurcsány-féle vezetéssel szemben.
Az MSZP baloldali tagságának kell belátnia, hogy a Gyurcsány-féle politika lenullázza az MSZP politikáját, rossz fényt vet a baloldaliságra, és abba az irányba viszi magát az MSZP-t, hogy a kormányt kiszolgáló kancellár-párttá váljon.
8. A Fidesz is vitathatatlan felelősséget visel az eseményekért. A tüntetések nyilvánvaló erkölcsi támogatásával, a kormány elleni fellépésével folyamatos nyomás alatt kívánja tartani a kormányt. Ezzel az MSZP szilárdságát akarja kikezdeni. A Fidesz célja, hogy a 2002 óta tartó és számára kedvezőtlen erőviszonyokat a maga javára megváltoztassa.
A Fidesz hosszas tanakodás után, a kialakult helyzetre való tekintettel bejelentette, hogy az önkormányzati választások utánra halasztja az eredetileg szeptember 23-ára tervezett nagygyűlését. Orbán Viktor ugyanakkor egyértelművé tette, amit a Fidesz eddig csak visszafogottan jelzett: az október 1-jei helyhatósági választásokat népszavazásnak tekinti a kormányról.
Orbán Viktor azt javasolta, hogy az önkormányzati választások után alakuljon az ellenzék egyetértésével szakértői kormány, amely korlátozott jogkörrel megkezdi az ország gazdasági stabilizálását és megállapodik az új választások kiírásáról.
9. Az események értékelésénél ne hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ma nincsenek olyan külső, nemzetközi tényezők, amelyek Magyarországon jelentős társadalmi változásokban lennének érdekeltek. A nemzetközi tőkének lényegében mindegy, hogy ki a magyar miniszterelnök, a lényeg az, hogy Magyarországon alapvetően rend legyen, az osztályharcot elfojtsák, a profittermelésnek ne legyen akadálya. Az MSZP-SZDSZ uralom ezért mindaddig elfogadható nekik, amíg a fentieket e két párt garantálni tudja.
10. A Munkáspárt úgy véli, hogy a válság leküzdéséhez alapvető változásokra van szükség. Először, társadalmi terheket meg kell osztani a szegények és gazdagok között. A politika nem szólhat csak arról, hogy a gazdag kisebbség jólétét a szegény többséggel fizettetik meg. Másodszor, a magyar nemzeti érdekeket érvényesíteni kell a külföldi tőke érdekeivel szemben. Harmadszor, a polgári demokrácia normáit vissza kell állítani, és korrigálni kell: az embereknek beleszólást kell engedni a politikába!
A Munkáspárt ennek alapján követeli:
A kormány vonja vissza a korlátozó gazdasági intézkedéseket, azaz vonja vissza az adóemeléseket, a fizetett és jórészt privatizált egészségügyi rendszer bevezetését hirdető Zöld Könyvet, az egyetemisták tandíját.
Az önkormányzati választások után a Gyurcsány-kormány távozzon és jöjjön létre szakértői kormány. A szakértői kormányt támogassa mindegyik parlamenti párt, és feladata a válság közvetlen okainak felszámolása legyen.
Társadalmi szerződésre van szükség a rendszerváltás veszteseivel. Biztosítani kell a szakszervezetek tényleges jogait. Új alkotmányra, új választási törvényre, az 5 százalékos bejutási küszöb eltörlésére. Mindezek elfogadására hívjunk össze alkotmányozó nemzetgyűlést.
Budapest, 2006. szeptember 26.
(Jóváhagyta a Munkáspárt Elnöksége)
Fel
