Bemutatkozó koncert a Pótkulcsban, szept. 30, szombat
A Kruegers nevű punk-rock formáció belopózkodott szőrős szívünkbe. Ezt nem azért írjuk, mert beszariak lennénk (tulajdonképpen igen) és megijedtünk volna attól a két harcias nőszemélytől, akik a koncert végén sarokba szorítottak és ott kifejezték óhajukat, hogy csupa jót írjunk a fiúikról. Mindezt olyan arckifejezéssel, mintha megizéltük, megsütöttük és megettük volna kedvenc plüssmacijukat. Nem, nem félünk, mi valójában azért szeretjük a szóbanforgó bandát, mert a Krugers produkcióját megszemlélve két önbizalomdeficites barátunk módfelett felbátorodva arra a döntésre jutott, hogy ideje előmerészkedni a pincék félhomályában bujkáló hobbizenekarukkal. Hajrá.
A Kruegers vélhetőleg az álomanó Freddy Krueger után nevezte el önmagát, aki a Rémálom az Elm utcában c. horrorfilmben tett-vett, ollóval, baltával, láncfűrésszel, pillanatnyi hangulatától függően. A magyar Kruegerékből mi max. némi kukaborogatást nézünk ki, domesztikált punkok ezek, nem a Moszkva téri ridegen tartott szaroshúgyos fajtából, piára kell, adjál, gecó, felrúglak, le sem esel. Mindenesetre a névválasztás ügyében majd jól kikérdezzük az első kezünkbe kerülő bandatagot, de addig sem fogunk álmatlanul hánykolódni vackunkon. Pozitívum, hogy az énekes tud angolul, tehát a világhírnév felé legalább a nyelvtudás hiánya nem lesz akadály. Mert akadály azért akad bőven a fényes jövő felé vezető úton, például a saját repertoár majdnem teljes hiánya. Hej, minő vicces Ramones-koppintás, mikor a dobos hangosan noszogatja az énekest, hogy az beszéljen hosszasan a számok között, különben nem tudják végigjátszani a megígért 30 percet. Mindezek ellenére ájult tisztelettel nézünk Krügerékre, mert respektáljuk, ha valaki a nyilvánvaló hiányosságokkal nem törődve tolókocsival igyekszik a Csomolugmára, esetleg megpróbál egy sós heringgel fát vágni.
Összességében a Kruegersről Bila cimborám rövid életű rendezvényszervező pályafutása jutott eszembe. Bila egy hosztelben kapott állást, ahol az lett volna a feladata, hogy a büfé pangó forgalmát mindenféle kulturális eseményekkel fellendítse. Első nekifutásra beszervezett egy Orchidea nevű zenekart, akik az önreklám szerint pörgős közönségzenét játszottak, de ezt később nagyon megbánta. Bila mentségére legyen szólva, hogy egyiptomi lévén nemigen volt járatos a magyar zenei piacon és gyanútlanul felléptette őket, mert elmondása szerint nagyon kedvező áron vállalták a koncertet: ingyen. A banda rendben meg is jelent a megadott időpontban, majd rázendítettek egy jófajta hörgmetálra, amitől a helységben tartozkodó két vendég azonnal távozott, cserébe viszont megjelent a feldúlt igazgató és kirúgta Bilát. Később a megtört arabusnak bevallották, hogy még sehol sem léptek fel, de ez bántotta őket a legkevésbé, mert gyakorlóhelyük sem volt. A lakótelepi pincében, ahol ezidáig próbáltak, a panel kiváló hangvezető tulajdonsága miatt nem lehetett használni a hangosító berendezést, úgyhogy unplugged nyomták és már módfelett égtek a vágytól, hogy valahol hangosítással gyakorolhassanak.
Szal viszlát a köv. koncerten, legkevesebb két hónap múlva.
