"Sétálok a pesti rakparton a Szabadság híd felé. Belém karol egy srác. Együtt megyünk. Harminc rohamrendőr elindul futólépésben az Erzsébet hídtól, a rakparton. Mi lassan megyünk tovább. Odaérnek hozzánk. Nyolcan körbeállnak. "Mutassák a kezüket!" A srác keze koszos. Erre a gumibotnyéllel többször hasbadöfik, ütlegelik. Mellettem rogyott le a földre. Hasra fektették. Ott mellettem rugdosták a testét és a fejét. Jajgatott. A rendőrök üvöltöztek. "Rohadt mocskos állat! Kellett neked barikádot építeni, baszd meg! Meg kővel dobálni! Rohadt, szemét Fidesz-bérenc!" Még egyszer megnézték, koszos-e a tenyerem. Aztán üvöltve utasítottak, takarodjak el onnan, minek jöttem ide, miért nem maradtam otthon, amikor lövöldöznek."

Ezt egy e-mailből idézem, amit október 25-én kaptam egy barátomtól. A barátom szavahihetőségében maximálisan megbízom, állításainak igazságáért a saját hitelemmel vállalok felelősséget. A barátom nő. Október 23-án este az utcán sétált. Amikor meglátta a csata előkészületeit a Ferenciek terén, nem tudott szabadulni a látványtól, látni akarta, hogy mi történik. Az eseményekben semmilyen módon nem vett részt, két, szintén a közelben álló ismerőséhez hasonlóan biztonságosnak vélt távolságból nézte. Az ismeretlen fiú, aki belékarolt, a jelek szerint talán tényleg részt vett a barikádépítésben. A rendőröknek joguk volt előállítani, majd a kezének koszossága, esetleg videofelvételek vagy más bizonyítékok alapján eljárást kezdeményezni ellene. Ehhez nem volt joguk. Ez a hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazás bűncselekménye. A történet folytatódik:

"Továbbhaladva látom, hogy két barátomat hassal a földre fektették. Kezük hátrakötve. Üvöltenek a rendőrök: "Mocskos állatok! Többet nem fogtok barikádot építeni meg köveket dobálni. Az már tuti, hogy kibasznak a munkahelyedről, ha megtudják, hogy itt voltál." Ott fekszik még két fiatal srác, hason, hátrakötött kézzel. Egyikük fejébe többször belerúgnak bakanccsal. Hallom, hogyan koppan a koponyacsont. Jajgat. Többször elismétlem, hogy ismerem őket, igazolom őket, nem csináltak semmit, mondom a nevüket, kérem, hogy engedjék el őket. Minden rendőr fekete símaszkban, semmi azonosító. Kérdezik, ismerem-e a két másik srácot. Mondom, biztos egyetemisták. "Milyen egyetem, baszd meg? ELTE? Közgáz? Vagy valami egyházi?" Közben rugdossák őket. Átkutatják a táskámat. El kell indulnom a híd felé, a rohamrendőrök azt mondják, kerüljem a rendőröket. Egész testemben remegek. Hallom, ahogy jajgatnak, kiabálnak. A két barátomat a Gyorskocsi utcába vitték. A lányt 12 óra múlva kiengedték. Szabálysértés a vád. A fiút még mindig fogva tartják. Nem csináltak semmit. Nem kiabáltak, nem dobáltak. Az általuk meghatalmazott ügyvédet nem engedték be egyik kihallgatásra sem. A srácot 12 órán belül nem hallgatták ki, úgy tartották fogva. A hivatalosan kirendelt védő nem tudott róla, hogy ő a hivatalosan kirendelt védő. Bevittek egy 17 éves, 150 centi magas kislányt, mondván, barikádot épített. A gondviselője nem lehetett jelen a kihallgatáson. Egy lányt megvertek, kitört a foga a vaskorláton verés közben. A táskáját minden cuccával, ami benne volt, bedobták a Dunába. A srácok cipőjét elvették, és bedobták a Dunába. 16 órán keresztül álltam a Gyorskocsi kijáratánál, és vártam, hogy kiengedjék a barátaimat. Mindenkinek meghallgattam a történetét, akit kiengedtek. Akivel beszéltem, azt megverték, összerugdosták, meggumibotozták, leverték a derekát."

2006. október 23-ára sokáig fogunk emlékezni. Jelentése is lesz. Már van is. Szám szerint kettő, egymással mindenben ellentétesek. Akik hagyományosan kényesek az emberi jogok védelmére, emiatt a hatalom, ezen belül a karhatalom működésének törvényességére és a törvényességnek a nyilvánosság erejével történő ellenőrzésére, most mintha kényszerítve éreznék magukat egy olyan narratíva elfogadására a történtekről, amelynek keretei között muszáj azt gondolni, hogy a rendőrség október 23-án megvédte a szabadságot és a demokráciát, és ehhez képest minden más mellékes részletkérdés.

*

Ha valami megrázó történik velünk, azt értelmezni kell, a történést be kell illeszteni egy történetbe, amiben elnyeri a jelentését, e nélkül képtelenség is ép lélekkel embernek lenni. Nagyon fontos, hogy mi a jelentése annak, ami történt, mi az a történet, amit a történések kiadnak, most mégis azt javaslom, egyelőre tegyük husserli zárójelbe a történetet, és foglalkozzunk csak a történésekkel. Mert a történések önmagukban is nagyon fontosak, és most mintha a történet miatt nem akarnánk látni őket, az erdőtől a fákat, pedig ha megfelelő reakció nélkül maradnak, az a magyar baloldal erkölcsi önfelszámolásával lesz egyenértékű.

Egyébként sem árt néha empiristának lenni. Soha nem tudhatjuk, elegendően érzékenyek vagyunk-e a másikat ért méltánytalanságokra, van-e fülünk a másik történetének meghallására, hogy mást is észrevegyünk, mint amit az előzetes hangoltságunk láttat velünk. Ennek a rövidlátásnak az empirizmus (fenomenológia, dekonstrukció, mindegy, hogy hívjuk) az egyetlen orvossága.

Nos, kedden a rendőrök nagyon helyesen feloszlattak több, be nem jelentett, agresszív és veszélyes demonstrációt. A fennálló törvények szerint ezt kellett tenniük. Köszönet és megbecsülés érte.

És nagyon helytelenül tették a következőket:

Nemcsak feloszlatták a demonstrációkat, hanem a résztvevőiket, ha módjuk nyílt rá, egyenként agyba-főbe verték. Lehet oszlatni, a vezéreket őrizetbe venni, az ellenszegülőkkel szemben kényszerítő eszközökkel élni. Nem lehet földön fekvő embert bakanccsal rugdosni, a menekülőket egyenként levadászni és összeverni, az előállítandókat, akiknek már se ellenszegülni, se elmenekülni nincs módjuk, bántalmazni.

Nemcsak könnygázt, gumibotot, pajzsot és védőruhát használtak, hanem gumilövedéket, mégpedig olyan módon, ami nagyon veszélyes és teljesen felesleges. Részt vettem külföldön többtízezres tüntetésekben, tapasztaltam, máshol hogy dolgozik a rendőrség. Egy profeszszionális rendőrség megoldja, hogy úgy számoljon fel törvénytelen tömegdemonstrációkat, vagy törvényes demonstrációk törvénytelenné fajuló részeit, hogy a résztvevőkben ne tegyen maradandó kárt. A rendőri fellépés nem jelenthet aránytalanul nagyobb veszélyt a randalírozókra nézve, mint amilyen veszélyt ők jelentenek a békés állampolgárokra nézve. Az élethez és az egészséghez fűződő jog a legalapvetőbb alkotmányos jogok egyike. A gumilövedék nem alkalmas általános eszköze a tömegoszlatásnak, legfeljebb a tömegben lévő felfegyverkezett személyek ellen, célzottan indokolt bevetni. Ne mondja senki, hogy ez szakmai kérdés, amit nem tudok megítélni. Ez erkölcsi kérdés, amit némi józan ésszel bárki beláthat. Alkalmas lehet ostromlott objektumok védelmére, például indokolt lett volna a tévészékház védelmében alkalmazni, vagy a törvényes rendezvények résztvevőinek védelmében, ha bárhol megtámadták volna őket. A gumilövedéket kilövő fegyverrel felszerelt rendőrök jelenléte a 23-án utcára vezényelt csapatokban önmagában nem kifogásolható. Az, ahogy az eszközt használták, életveszélyes, botrányos és tűrhetetlen. Mikor ezt írom, még nem tudni pontosan, hányan szenvedtek maradandó látáskárosodást a gumilövedékek okozta sérülések miatt. Ez a link egy olyan eset leírására mutat, amikor 20-30 rendőr oszlatott fel egy egyfős, hazafelé tartó tömeget a Síp utcában. Előbb öt méterről kilőtték a bal szemét, majd menekülés közben még ötször hátba lőtték.

Kővel dobálták az embereket. A rendőr nem dobálhat kővel. A tüntetőn nincs rohamsisak. Ha fejen találja egy kő, simán belehalhat. A rendőr ezért a felé dobott követ sem dobhatja vissza. Számos bizonyíték van rá, hogy a rendőrök kővel hajigálták az embereket. A lakótársam a tanúja volt, hogy az Erzsébet téren a rendőrök nem visszadobtak, hanem saját innovációból kezdtek köveket dobálni egy olyan területre, ahol nem is láthatták pontosan, hogy mi van, mert a növényzet takarta. Természetesen azonnal felszólította őket, hogy ezt hagyják abba. Válasz gyanánt vagy öten felé fordultak, anyázni kezdték, az egyikük három méterről ráfogott egy puskát, majd hoztak egy kamerát és levideózták. Az eset egyes részleteit egy portugál tévétársaság rögzítette, ment is az esti híradójukban. Íme a link, ami a portugál tévé adásának realplayerrel nézhető, online verziójára mutat: rtsp://195.245. 176.21/rtpfiles//telej/Telej23102 006.rm. A szituációról az index.hu angol nyelvű blogján is van felvétel, ezen látható, ahogy egy rendőr lehajol a kőért, eldobja, lehet hallani, ahogy a lakótársam rászól, és ahogy visszaüvöltenek rá: "Kussoljál!".

Viperával vertek embereket. Számos képi bizonyíték van rá, hogy rendőrök a közbiztonságra veszélyes eszközként betiltott, vipera néven ismert, golyóban végződő, teleszkópos rúddal vertek az ütlegeket egyedül elszenvedő, semmi ellenállást nem tanúsító embereket, nemegyszer fejbe. Viperával percek alatt meg lehet ölni valakit. A rendőrségi törvény nem véletlenül írja elő a gumibot vagy azzal egyenértékű eszköz használatát a rendőrök számára. Attól, hogy a vipera szintén hosszú és hengerszimmetrikus, nem lesz a gumibottal egyenértékű eszköz. Annak megítélésekor, hogy mi számít egyenértékűnek, ép elmével csak abból lehet kiindulni, hogy gumibot azért olyan, amilyen, hogy szakszerű használata esetén egészségkárosítás nélküli fájdalomokozással lehessen kényszeríteni az intézkedés alanyát az együttműködésre. A vipera erre alkalmatlan. Itt látható egy bizonyító erejű kép.

Indulatból támadtak, bosszút álltak. A rendőr ne intézkedjen dühből, ne álljon bosszút a sérelmeiért. Mint az elején idézett beszámolóból kiderül, egyik-másik rendőr indulatának szabad folyást engedve politikai véleményére utaló megnyilvánulást is tett. Ez tűrhetetlen. A rendőr legyen hideg, pontos profi, aki védőfelszerelése, az alkalmasan kiválasztott stratégia és a szakszerű parancsnoki vezetés révén számíthat rá, hogy nem kerül valódi veszélybe, de ha mégis, akkor sem veszíti el az önuralmát, és nem felejti el a törvényeket. A rendőr nem a törvény maga, hanem a törvény kikényszerítésének szakembere. A demokráciában főszabályként nincs helye az erőszaknak. Senki más nem alkalmazhat erőszakot, csak az állam, és az állam is csak azért, hogy a törvényeknek érvényt szerezzen, és csak a szükséges és arányos mértékben. Ha egy rendőr ettől eltérő körülmények között vagy eltérő mértékben alkalmaz erőszakot, ugyanúgy el kell járni vele szemben, mint bárki közemberrel szemben.

Éppen ezért írja elő a rendőrségi törvény, hogy minden eljáró rendőr viseljen azonosítót. A rendőr is a törvényeknek alávetve látja el a feladatát, a törvények betartásáért személyes felelősséggel tartozik, és ennek a felelősségnek érvényesíthetőnek kell lennie. 23-án eleve úgy vonult fel a rendőrség, mintha készült volna arra, hogy a személyes felelősség még véletlenül se legyen érvényesíthető. Számtalan fotó és mozgókép tanúsítja, hogy a rendőrök egységesen nem viseltek azonosítót. Ezen a webhelyen az index.hu beszámolója olvasható arról, hogy milyen magyarázatot adott a budapesti főkapitány az azonosító hiányára.

*

A törvényellenes demonstrációk szomszédságában volt egy törvényes rendezvény is. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk Orbán Viktornak a jelen krízisben játszott szerepéről, és annak a döntésnek az erkölcsi minőségéről, ami a Fidesz megemlékezését egy olyan helyszínre vitte, ami eddig mindig beleesett a zavargások vonulási irányába, a hatályos törvények szerint a Fidesznek joga, mégpedig kiemelten védendő demokratikus alapjoga volt akkor és ott tömegrendezvényt szervezni. A rendőrség egyik legfontosabb feladata az lett volna azon a napon, hogy megvédje a rendezvény résztvevőit attól, ami történt. Ehhez képest a rendőrség nem vette elejét annak, hogy a jogszerű oszlatás alanyai és a törvényes rendezvény résztvevői nagy számban öszszekeveredjenek. Ez még akkor is rendkívül súlyos mulasztás, ha elutasítjuk azt a feltételezést, hogy a rendőrség aktív okozója is volt az összekeveredésnek. Ha pedig a két tömeg már összekeveredett, a rendőrségnek nincs joga az összekeveredett embereket, a randalírozókat és a törvényes rendezvényről hazafelé tartókat, megkülönböztetés nélkül oszlatni. Ha a jogszerű magatartást folytatók és a rendzavarók között nem lehet különbséget tenni, a rendőrségnek fel kell függesztenie az intézkedését, mert jobb, ha a törvénytelen demonstráció egy időre fedezéket talál a békés állampolgárok tömegével elkeveredve, mint ha alapvető demokratikus jogaikkal törvényesen élő ártatlan emberek esnek rendőri erőszak áldozatául. Utóbbira jellegzetes példa Révész Máriusznak, a Fidesz volt szóvivőjének az esete. A törékeny alkatú fiatalembert fejbe lőtték, lapockáját törték. Ez a cikk pedig egy, a Fidesz rendezvényéről hazafelé tartó, a gumilövedék-zápor elől kapualjba menekülő, gyermekeket védelmező nő bántalmazásáról szól.

Végül rövidítés és változtatás nélkül a magyarországi jezsuita tartományfőnök 27-i nyilatkozata egy rendtársának többszöri megveréséről, és arról, hogyan akadályozta meg a rendőrség, hogy a megvert pap saját temploma előtt interjút adjon a Hír TV-nek és a lengyel közszolgálati tévének:

"Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Budapest, 2006. október 27.

Rendtársunk, P. Vértesaljai László jezsuita szerzetes pap 2006. október 23-án Budapesten részt vett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező nagygyűlésen. Ezt követően a rendőrök két alkalommal gumibottal megverték és összerugdosták. Először mint a nagygyűlésről távozó egyszerű és békés járókelőt, majd mint a rendőrökhöz a békítés szándékával közeledő papot, ismét súlyosan bántalmazták. Ezután a tömeghez visszatérve mindent elkövetett, hogy megfékezze az indulatokat. P. Vértesaljai László sérüléseit gumibotozás, rugdosások és a gyomrát ért könnygázgránát-lövedék okozták, erről hivatalos orvosi látlelet készült.

Rendtársunkkal október 26-án a lengyel TVP és a Hír TV stábja riportot kívánt készíteni a rend Mária utcai temploma előtt. Ezt közterület-felügyelők és a hívásukra helyszínre érkező rendőrök erőszak alkalmazásával megakadályozták. Eljárásuk indoklásaként területfoglalási és forgatási engedélyt követeltek, ami a sajtó szabadságáról szóló törvénnyel ellentétes.

A történtek miatt ezen nyilatkozatunkkal kifejezésre juttatjuk megdöbbenésünket és szolidaritásunkat rendtársunkkal, P. Vértesaljai Lászlóval.

P. Lukács János SJ

jezsuita tartományfőnök"

Aki elképzelni sem tudja, hogy történhet meg, hogy 2006-ban valaki nem adhat interjút az utcán, nézze meg, így történt. A rendőrök ezúttal sem viseltek azonosítót, nem igazolták magukat.

*

A javaslatom tehát az, hogy mielőtt elköteleznénk magunkat a történteknek a belpolitikai narratívák által kínált valamely instant értelmezése mellett, menjünk közel ezekhez az egyszerű tényekhez, és hagyjuk magunkat a hatásuk alá kerülni. Azoknak az embereknek az igazára kellene most érzékenynek lenni, akiket megvertek, megaláztak, megfélemlítettek, megvakítottak, mert balgán azt gondolták, október 23-án le lehet menni az utcára, nem tudták, hogy törvénytisztelő ember ilyenkor otthon nézi tévén a nemzetközi potentátokkal ékesített állami megemlékezés közvetítését a kiürített és hermetikusan lezárt Kossuth térről, és azt is csak a saját felelősségére, bevizsgált védőfelszerelésben, s emiatt rosszkor voltak rossz helyen. Ezeknek az embereknek a méltósága, egészsége, alapvető emberi jogai és politikai szabadságjogai iránt kéne elkötelezettnek lenni, akkor is, ha egyébként örülünk, hogy a rendőrség elbánik a szélsőjobboldali gyújtogatókkal. (Nota bene, nem azért kell elbánni velük, mert szélsőjobboldaliak, hanem mert gyújtogatók.) Más szóval, most kellene liberálisnak lenni.

A fentebb elsorolt egyszerű tényekből az a következtetés adódik, hogy október 23-án a rendőrségnek nem sikerült egy demokrácia rendőrségeként viselkednie. Hogy ne általánosítsak? Tetszettek volna azonosítót viselni, akkor talán módom volna nem általánosítani. Hogyan ne általánosítsanak azok, akiknek Gergényi tábornok az arcába vágta, hogy semmilyen vizsgálat nem lesz a rendőrségen belül, tessék az ügyészségen próbálkozni vádat emeltetni a símaszkos, azonosító nélküli elkövetők ellen?

Ha nem lehet felelősségre vonni egyenként azokat a rendőröket, akiknek láthatón fogalmuk nincs arról, hogy mi a rendőrség szerepe egy demokráciában, vagy egyszerűen csak maguk is bűnöző hajlamúak, és örömüket lelik az erőszakoskodásban, abból egyenesen következik, hogy a vezetőket kell felelősségre vonni. Ha ezt következmény nélkül lehet, akkor vége a világnak.

*

Egy percig nem gondolom, hogy kifejezett politikai megrendelésre lépett fel a rendőrség ennyire brutálisan, és tolta rá a hőbörgőket a Fidesz-rendezvényre. Nem vagyok ennek a narratívának az elfogadására hangolva. Fő okokként a fegyelmezetlenségre, kiképzetlenségre, a parancsnokok inkompetenciájára, a személyi állomány szociokulturális összetételére és a szeptember 18-i fiaskó túlkompenzálására tippelnék. Az viszont már megkérdőjelezhetetlenül a politika, közelebbről a kormány és a kormányzó pártok felelőssége, hogy a történtekre mi a reakció. Ha a hatalomnak nem sikerül kimondania, hogy ezt nem lehet, akkor nagyon nagy baj van.

A kormánypárti politikusok a történtek láttán azonnal levegővétel nélküli orbánviktorozásba kezdtek, hogy egy pillanatra se legyen kétség afelől, hogy mit kell gondolni. 24-én a liberális párt elnökétől megtudhattuk, lám, őt nem lőtték fejbe, mint a fideszes exszóvivőt, mert ő nem járt olyan helyen. Nem lett rendkívüli vitanap az előző napról. Az ellenzéki javaslatot leszavazta a házbizottság. Három fideszes vezetésű bizottság, ha már azonnali plenáris vitát nem sikerült kicsikarni, együttes ülésen kérdezte volna az előző nap eseményeiről a rendőri vezetőket, a bizottságok kormánypárti többsége azonban nemmel szavazott a napirendi javaslatra, s otthagyta az üléstermet, mert szerintük puccszerű volt a bizottsági meghallgatások rapid kezdeményezése. Gergényi biztosított mindenkit, hogy nem mond le. 25-én reggel a Népszabadságból arról értesültünk, hogy "A hétfői eset láttán minden jogtisztelő polgár első gondolata ugyanaz volt: a rendet helyre kell állítani. Nem így a Fidesz, amely rögtön a törvényszegők oldalára állt, mentséget keresett, indokolatlan erőszakról beszélt, és felmutogatott gumilövedékkel próbált hangulatot kelteni." Továbbá: "Hogy a rendőri erélyesség egyeseknek (főként a résztvevőknek és a két nagyobbik ellenzéki pártunknak) provokációként hatott, annak oka egyszerű: elszoktunk a határozott intézkedésektől." (Bugyinszki György: Első reflex) A kormánypártok napirend előtti felszólalói mintha le sem feküdtek volna, az előző napi lendülettel tették felelőssé mindenért a Fidesz elnökét. 26-án a fővárosi közgyűlés kormánypárti többsége leszavazta a Fidesz frakcióvezetőjének a 23-án történtek megvitatására irányuló javaslatát. Délután közleményt adott ki az MSZP nőtagozata, amelyben szerette a békét, a rendet, és a rend őreit. Kora este az index.hu ezt a hozzászólást idézte Gyurcsány blogjából: "Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. Pl. lakás, jobb felszerelés, családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom: a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat." A közönség, a jelek szerint tehát elsajátította, hogyan kell nemcsak a helyes módon, de rögtön Gyurcsány Ferenc jellegzetes stílusában is gondolkodni a rendőrség három nappal korábbi fellépéséről. Estére kiderült, a fővárosi közgyűlés közlekedésrendészeti és közterület-használati szabályozással tiltja ki a Budapestre készülő gazdák traktorait a városból, majd Demszky az Inforádióban kiállt a rendőrök mellett, mondván, "ha a rendőrség a legkeményebb eszközökkel lép fel, hogy a főútvonal járható legyen, akkor ezt az eljárást támogatom". Ma reggel ugyancsak a fővárosi közgyűlés rendeletmódosítással szakbizottsági engedély beszerzéséhez kötötte a politikai rendezvényeken a színpad állítását és a hangosítás alkalmazását, szigorítva a gyülekezési jog gyakorlásának járulékos szabályait. Nem tudok semmi más lényeges eseményről (október 27-én délutánig, mikor ezeket a sorokat írom), ami a kormány vagy a kormányzó pártok részéről a 23-án tapasztalt rendőri fellépéssel kapcsolatos közvetlen vagy közvetett reflexiónak lenne tekinthető.

Érkezett viszont reakció az Európai Bizottságtól. Néhány órája tudható, hogy a jogi és igazságügyi biztos kérte az igazságügyi és rendészeti minisztert a kormány rendelkezésére álló adatok átadására a hétfői esetleges eltúlzott rendőri erőszakkal kapcsolatban, és érdeklődését fejezte ki a magyar hatóságok által indított vizsgálatok eredményei iránt.

*

Itt tartunk most. Szerintem ez az a helyzet, amikor - ritkán indokolt ez a többes első, de most talán az - nekünk, az ország liberális értelmiségének kéne kimondani, nem kimondani, sikítva kiabálni, hogy tűrhetetlen botrány, ami történt, és hogy nem vállalunk ezzel semmiféle közösséget.

Nem félhetünk annyira a három-négy százaléknyi fasisztoid szélsőjobbtól, hogy ne tegyük meg.

Ha nem tesszük meg, azzal azt mondjuk ki, hogy a liberalizmus már csupán azt jelenti számunkra, hogy nem Orbán Viktor van kormányon. És biztos, hogy többé nem formálhatunk igényt arra, hogy konzervatív polgártársaink becsületes embereknek tartsanak bennünket. Márpedig akkor - minimális értékkonszenzus és a legelemibb összetartozás igenlése nélkül - kész, vége, puszi, földbeállt a köztársaság, egyszer s mindenkorra.