paraszolvencia

index.hu:

Olvasom az ötszörös főpolgármester interjúját nálunk, és miként riportereink, esek az egyik ámulatból a másikba magam is. Tényleg, ott tartunk, hogy liberális politikusainkat nemigen múlhatni felül populizmusban, és immár nemcsak nyilatkozataikban halmoznak hülyeséget marhaságra, de cselekedeteikben is. Demszky Gábor felvetése, miszerint azért kell megakadályozni, hogy a gumicsizmások traktorral demonstráljanak a fővárosban, mert járműveik félelmet keltenek az emberekben, simán röhögtető, vagy esetleg hajmeresztő, ahogy tetszik. Az pláne, hogy úgy találta, a gazdákat a legkönnyebben azzal lehetséges akadályozni, ha befedett traktorokkal rajzolt kresztáblákkal hintik tele az utcákat.

Értelemszerűen a földmíveseknek sincs halvány fogalmuk arról, hogyan is néznek ki a hangsúlyozottan gazdasági jellegű követeléseik, amelyek miatt Budapesten muszáj kifejezniük nemtetszésüket. Kétségtelen, hogy Fidesz-frakciótag vezetőik koncepciójának megfelelően valójában egyetlen céljuk van, az, hogy megbuktassák, avagy minél kényelmetlenebb helyzetbe hozzák a miniszterelnököt. Mindazonáltal politikai akcióikra Demszky-féle demagógiával válaszolni szánalmas.

Jönnie kellett Kuncze Gábornak, hogy legalább a parlamenti küszöb fölé visszaküzdje a történelmileg rendszerváltó pártot Demszky Gábor egyébként is egyre primitívebben politizál, nagyjából azóta, hogy az ezredforduló tájékán megpróbálkozott pártja vezetésével, és pillanatok alatt belebukott, mint a pinty. Megválasztását megelőző programbeszédében még tizenöt százalékos SZDSZ-t ígért a 2002-es választásokra, s úgy találta, a támogatottság felét egyedül is képes összehozni, a többit bízta volna a többiekre. Csakhamar ment isten hírével, s jönnie kellett Kuncze Gábornak, hogy legalább a parlamenti küszöb fölé visszaküzdje a történelmileg rendszerváltó pártot.

Az egykor csak jobb híján - egy elhíresült Beszélő-interjú szerint a bajsza miatt - a belső körbe emelt politikus utóbb még egyszer megcselekedte, amit megkívánt a szabad demokratizmus: a párt az idén is magabiztosan bemasírozott az Országházba. Ám ez volt Kuncze utolsó dobása, minthogy már bejelentette, rövidesen hátrahúzódik az első vonalból. Ennek következménye is, hogy az SZDSZ fokról fokra nyeszlettebb mindenestül.

Politizálásuk kimerül a köztársaságért és a demokráciáért finom kezét tördelve aggódó Gyurcsány Ferenc védelmezésében Talán hülyeség visszamenni a szabad demokraták 1990 előtti-környéki radikális antikommunizmusáig - bár nem tanulságok nélkül való -, de mégis van abban valami hátborzongató, hogy aktuális tevékenységük szinte egészében kimerül a köztársaságért és a demokráciáért finom kezét tördelve aggódó Gyurcsány Ferenc védelmezésében, az obligát orbánviktorozásban, és abban, hogy mindenki másnál keményebb karhatalmi fellépést követelnek az utcákon hepajkodó radikálisokkal szemben. Ez utóbbi minimum szokatlan egy olyan politikai alakulat esetében, amelynek néhai demokratikus ellenzékisége az utcán is lett olyanná, amilyen valaha volt.

Korábban hajlamos voltam azt gondolni és állítani, hogy az SZDSZ-bázis a maga szubkulturális karaktere révén mindig marad akkora, hogy a pártot bent tartsa a parlamentben. A budapesti és a nagyvárosi támogatók eléggé elkötelezettnek és meggyőződésesnek tűnnek ahhoz, hogy a végsőkig kitartsanak a szabad demokraták mellett. Pontosabban annak tűntek. Ám nem kizárt, hogy a liberáldemagógia tobzódása mégis elzavar ebből a táborból néhány százaléknyi hívet. Az önkormányzati választások eredménye mindenesetre ezt a sanszot vetíti előre markánsan.

Mindenki másnál keményebb karhatalmi fellépést követelnek az utcákon hepajkodó radikálisokkal szemben Egyrészt, mert a demagógok között differencia végső soron nincsen, ezen a vonalon nagyon nehéz különböznie mondjuk Demszky Gábornak mondjuk Gyurcsány Ferenctől. Vagy Orbán Viktortól, vagy Dávid Ibolyától. Másrészt azért, mert miközben Kuncze Gábor megy, nemigen látszik, ki jöhetne. Az SZDSZ-élvonalból hiányoznak az új és karizmatikus figurák. Jórészt még mindig azok nyomulnak, akik többször leszerepeltek. Elszürkült eminenciások és örök lúzerek. Magyar Bálintok és Fodor Gáborok.

Igen, van valami Kóka János is, akit viszont hiába fényeznek most már sajátjukként, ha úgy kapták őt ajándékba a jelenlegi miniszterelnöktől. S akinek ugyancsak semmi nem jut eszébe azon kívül, hogy kurva Fidesz. Ez kevés, alighanem. Más kérdés, mekkora tömegek fogják sajnálni, hogy végül ebből a pártból sem lesz más, mint rövid lábjegyzet a történelemkönyvekben.